GYÖNGYKALÁRIS

GYERMEKNAPI KÉPES LAPOZGATÓ KEDVES GYEREKEK! Szeretettel kívánunk nagyon sok boldog Gyermeknapot az alábbi verses meséinkkel!  Illusztrációk:  Baracsi Gabriella - Gabillustrator Versek:  Balazsits István, Gant Elizabet, Horváth - Tóth Éva, Jordáki Gábor, Jurisin Szőke Margit ,  Kristófné Vidók Margit , Molnár Gál Irén, Somogyi Judit, Szabó Judit, Szakályné Nagy Irén,  Tamás Andrea, Vass Éva, Inna Vogel, Budai Orsolya  

Szemembe tekints!  Mit benne látsz, az vagyok, s a tükör Te vagy. ~Budai Orsolya~ Gaze into my eyes What you see in it is me You are the mirror.  ~Budai Orsolya & Fekete Blanka~ Fotó: Cindy Kitchker Photography

tékozolt percek hamuként hullnak alá az idő nem vár ~Budai Orsolya~ Kép forrása: Pinterest

BUDAI ORSOLYA ÚJ FÖLD A Föld forog, a Föld forog, s a gyorsuló nappalok pörögve tovaszállnak. Eltörpülnek mind az évek, üresen bámulnak tegnapok, hol őseink emléke tátong. Emlékek. Emlékek fiókja. Kinyitom, bezárom, kinyitom; oh, mennyi kincs, megannyi gyűrött, megsárgult pillanat, és mégis szeretem, őrizem, kinyitom, bezárom, kinyitom... réveteg szemlélem, számlálom; mind kedves és szép szívemben. E földi kincs, örökségem, letűnt korok hosszú álma, egy békés, szabad Új Világról itt él bennem. Bennünk lobog. A vágy. A vágy egy tiszta, boldog, elhető Világról. Igen. Ez éltet, ez lelkesít. Egy új világ születik bennem. Olyan világ, hol Ember az Ember, s nem egymás vicsorgó farkasa. Új Föld, hol szabad a lélek, fennkölt a szó, s a jótettek életünket vezérlő igazságok.  Fotók: Nagy János Photography

RODOSTÓI KAKUK BÉNÁN BOTLADOZVA Messze, hol a zene nesze zeng, vibrálva csilingel halkan a dallam, lesz-e erőnk még sorsnak ellenállni, mit ránk mért a láthatatlan látomás, ránk terül, mint lidérc – nyomás Villan – e vajmi talmi fény, vagy egyre illan a remény? Átjutunk-e mindnyájan a magas kőfalon, vagy együtt fekszünk közös ravatalon? Zokog a kétség, ne hagyj el, óh! Reménység.  Illusztráció forrása: https://pin.it/1vHco9D

  BUDAI ORSOLYA ELILLANT ÁLOM holdfény játszik hajadon ajkadon tűnő szendergés ezüst fonál siklik a tavon éjjeli bársony merengés álomszerű hajnal lebben szirmait nyitja szóvirág pirkad, kél a Nap Keleten  elillan selymes álomvilág csöndes még az új reggel alusznak a fakó tegnapok mosollyal ébred az ég is derűje arcomon ragyog 2020 Fotó forrása: https://pin.it/7c6m5eU  

Ajkad mosolyát rózsaszirmok bársonyán újra láthatom. ~Budai Orsolya~

BUDAI OR SOLYA ÁLMAIMBAN Képzeletemben még ölellek, álmomban kezed simíthatom. Te csendesen figyelsz, hallgatag, arcod megpihen ím arcomon. Pár pillanat, révült állapot, melyben óvom tűnő emléked; szívemben szíved dallama él, míg kincsként őrizem e képet. Ó, mennyei ajándék e perc, véremben tiszta véred lüktet, szemedben látom már önmagam, kék tükörben fénylik a lélek. Fátyolszerű érzés, hűs szellő, hajnali fuvallat lám rebben, az ébrenlét még fájó való - emléked lett féltett kincsem. Fotó: Budai Orsolya

BUDAI ORSOLYA VÉGNÉLKÜL SZERETLEK Mint tulipánok bársonyos szirma, olyan vagy nekem édesanyám. Mosolyodban látom ragyogni a felkelő nap szelíd sugarát. Kedves lényed szivárvánnyal beborítja életemet, s lágy szellőként simogatja minden áldott pillanatát. Köszönöm a percet, az órát, melyben világra hozott szerető édesanyád, s köszönöm az életet, mit általad nyertem, s élhetek, létezhetek, minden lélegzetemben, minden sóhajomban örökké áldalak, Végnélkül szeretlek! Fotó: Budai Orsolya