BUDAI ORSOLYA
ÚJ FÖLD
A Föld forog, a Föld forog,
s a gyorsuló nappalok
pörögve tovaszállnak.
Eltörpülnek mind az évek,
üresen bámulnak tegnapok,
hol őseink emléke tátong.
Emlékek. Emlékek fiókja.
Kinyitom, bezárom, kinyitom;
oh, mennyi kincs, megannyi
gyűrött, megsárgult pillanat,
és mégis szeretem, őrizem,
kinyitom, bezárom, kinyitom...
réveteg szemlélem, számlálom;
mind kedves és szép szívemben.
E földi kincs, örökségem,
letűnt korok hosszú álma,
egy békés, szabad Új Világról
itt él bennem. Bennünk lobog.
A vágy. A vágy egy tiszta,
boldog, elhető Világról.
Igen. Ez éltet, ez lelkesít.
Egy új világ születik bennem.
Olyan világ, hol Ember az Ember,
s nem egymás vicsorgó farkasa.
Új Föld, hol szabad a lélek,
fennkölt a szó, s a jótettek
életünket vezérlő igazságok.
 |
Fotók: Nagy János Photography
Megjegyzések
Megjegyzés küldése