GYÖNGYKALÁRIS

Fotó: Adofita Photo Forrás: Pinterest  

MŰVÉSZETEK TALÁLKOZÁSA A MÚZSA CSÓKJA ______________________________ Festmény: LEONID AFREMOV ,  orosz impresszionista festőművész (1955- 2019) __________________________ Egy csók az őszben, túlélt már sok tűnt tavaszt s még szívemben ég ~ még szívemben ég, életem beragyogja győz elmúláson. ~Molnár Gál Irén~ ____________________ Megállt az idő, Mikor ajkad ajkamhoz ért, Fákat mosta őszi eső  Csókunkban forrt a szenvedély. Eső verte falevelek Hulltak a vállamra, Jelnek vettem, szikrának,   A múzsa csókjának  Ihlet adó őszi eső. ~Gáll Júlia~ ____________________ némán néztük a szórt lámpafényben ahogy lecsorog szerelmünk a lehulló őszben míg illatán merengve betakart az este párát csókolt ajkunkra vörösbarna csendje s mi csak álltunk szótlan a koppanó esőben egymást keresve ~Tóth Andrea~ ____________________ Ahogy a színeket kavarta az ősz, lettem karjaid foglya. ~ Szép ezüstkorban fellángoló bor-vörös szerelmes alkony. ~ Must-csókod íze mézzé édesül - fanyar, züllött világban. ~ Falevel

KINCSES JÁNOS A REMETE ÉS A CSAVARGÓ Fotó forrása: Pinterest     A Remete ott élt a hegy tetején, a sziklás, egyenetlen fennsíkon. Egy vízvájta barlangocskában lakott, ami nem volt nagyobb egy kisebb szobánál. Itt húzta meg magát nyáron-télen, a forróság és a dermesztő hideg elől. Soha nem elégedetlenkedett, nem panaszkodott, semmi nem hiányzott az életéből, semmi nem volt, amit kellemetlenségnek vagy problémának élt volna meg. Minden nap minden percében hálát adott mindenért és mindenkiért. Mindent és mindenkit szeretett, mindenhol segített, ahogy tudott, de  nem volt se barátja, se társa hegyi magányában.     Éppen ezért, ritka és különleges eseménynek számított, amikor egyik estefelé valami vándorféle kaptatott felfelé, az útnak jóindulattal sem mondható, köves lejtőn. Fáradtan vánszorgott, pedig fiatalabb ember benyomását keltette;  már amennyire megviselt ruházatából, nap-hideg-széltől cserzett arcából és ápolatlan sörényéből erre következtetni lehetett. Elszántan haladt felfelé,

  HORVÁTH - TÓTH ÉVA ELPAZAROLT IDŐ Első közlés   Fotó forrása: Pinterest    A kora reggeli, még barackszín napsugarak kíváncsian furakodtak be a lehúzott redőny apró lyukain át a szobába fény-réseket szaggatva a csend sötét kárpitjába. Anna egykedvűen ült az ágyban, bágyadtan simított a ropogós fehér paplanon, tenyere alatt surranva simultak a ráncok. Arcán is végrehajtotta ugyanezt a műveletet, ám ott az idő maradandó ecsetvonásokkal festette fel az elmúlt ötvenöt év történéseit. Merengve figyelte a levegőben ringó szöszöket, amik minden légvételre háborgó arany folyamként iramodtak arrébb. Felszakadt belőle egy apró sóhaj, s végül nekiherdült napi teendőinek. Levetette testmeleg orgonalila szatén hálóruháját, gondosan összehajtotta, majd bevetette az ágyat. A félhomályban megpillantotta meztelen valóját a fali tükörben. Elmélázott még mindig karcsú alakján, kecses nyakán, formás lábain, melyeken mintha nem fogna az idő. Persze már korántsem látta testét olyannak, mint egykor, de elé

BUDAY ANIKÓ HAJNALBAN A BUSZON Illusztráció: YaoYao    Még sötét volt, mikor elindultam a buszmegállóba. Vidéken lakom, és a városban dolgozom, így minden nap busszal járok a munkahelyemre. Szerencsére a városi buszmegállótól nincs messze a munkahelyem, onnan gyalog megyek tovább. Korán indulok otthonról, reggel hat órakor már vár az első vendégem a fodrászüzletben. Sokan állunk a buszmegállóban, köztük egy anyuka az álmos kislányával. Jól ismerjük őket, hisz minden reggel együtt utazunk velük, az ötórás busszal. Az anyuka a Napsugár oviban dadus, így a kislányát is abba az óvodába hordja. Jocó is itt van már, rágó a szájában, próbál lazának tűnni, de nem áll jól neki. Azt hiszem, eladó a Mamutban. Nellike is befutott, mindig későn jön, a kontya csak úgy röpül utána, ahogy magas sarkú cipőjében csetlik, botlik a buszhoz. Komikus látvány, de mi már megszoktuk. Titkárnő a budapesti Vízműveknél, igen büszke rá. Józsi bácsi csendben szív még egy pár slukkot a cigijéből, azután a földre do

Fotó forrása: Pinterest  

URBÁN - SZABÓ BÉLA SZERELEMHAJÓ Fotó forrása: Pinterest      Először nagyon mérges volt, mikor Sanya újságolta neki a hírt. Soha nem tudta volna elképzelni, hogy egyszer fönt lesz egy társkereső oldalon. Na, ezt most Sanya megtette helyette. - Ezért még egyszer vagy nagyon hálás leszel nekem, vagy szidni fogsz, mint a bokrot – mondta neki vigyorogva. És tessék, ott volt!  De, hogy jutott eszébe ennek a flótásnak, hogy ezt tegye vele. - Ha akarod, egészítsd az adatlapodat! - kiáltotta még hátra fordulva utána Sanya. Ott ült a gép előtt és nézte az adatlapját. Kiegészítette néhány fontosnak vélt információval magáról. Na, arra befizetek, hogy hány nő fog elidőzni az adatlapomnál, gondolta. x x x Beesett az ajtón, szinte automatikusan kikapcsolta a riasztót.  Aztán kezdődtek az esti rituálék. Bekapcsolta a rádiót, ami állandóan szólt, ha a tévé éppen nem, begyújtott a cserépkályhába… Készített valami vacsorát, a legtöbbször valami olyat, amiből másnap ebédre is tudott vinni a munkahelyé