GYÖNGYKALÁRIS

BUDAI ORSOLYA REND kicsit csendesebb a világ nem zajong, nem zakatol nem rohan vesztébe... nem üvölt, nem ordít mint tomboló hurrikán mint vihar tépte tenger most lelassult minden... békésebbek a nappalok is mint a csillagfényes  színes éjszakák mik szelíden fénylenek bársony takarójuk kedvesen ölel... csend van, nyugalom napsütötte fák élednek s hirdetik, rend van rend mily andalító, simogató lelket érintő e szó: Rend Fotó: Márton Krisztina Fotó: Gut Zoltán Fotó: Nagy János Fotó: Vass Éva Fotó: Szabó Judit

Alkonyat pírja hófehér lábaidat vörösre festi. ~Budai Orsolya~ Fotó: Nagy János

BUDAI ORSOLYA HÓFEHÉR MADÁR Hófehér madár, kecses madár, képzeletemnek illékony játéka. Léteztél? Létezel? Hol vagy? Láthatlak-e még álmomba'? Csillogó szárnyad ha kitárod, túlragyogod a fényes Napot. Oly könnyű, bársonyos a táncod, elfeledem én a bús tegnapot. Angyali látomás, fénylő kikelet, ragyogó csillag a keleti égen. Te vagy, s Te leszel múzsám, lelkemben szép lelkedet érzem. Látlak már! Létezel! Itt vagy! Lebegsz a friss, illatos szélben. Ott vagy mindenben, fában, fűben, virágban, lágyan ringó levélben. Maga vagy a Természet! Földanya, az Élet, a tiszta, eredő Létezés. Szeretet vagy! Erő, csobogás, a Minden! Az ősi Teremtés. Festmény: Denis Oktyabr Forrás: https://pin.it/3Dlq2Ru

Még lassan peregnek a bús percek, jő majd kikelet. ~Budai Orsolya~ Illusztráció: Kai Carpenter Forrása: https://pin.it/462Xpdu

BUDAI ORSOLYA CSAK NEM VAGY ITT... mi mindent vitt nem tudom már az őszt, a telet a napot, a holdat a csillagokat a kéklő eget a szívem darabjait... s egy pillanat volt kirántotta alólam az egyébként is ingatag talajt s jött a tél a rideg, hideg csontig fájó velőig didergő ordító kétség majd csend mély, hosszú csend megváltó delírium... s a dermedt szív olvadni indult lassan... nagyon lassan... s a tavasz némán simogatva lopta magát bús szívembe s nyíltak szóvirágok virradt új hajnal... nem vagy itt s már nem ráz nem ömlik  s tör elemi erővel gyomrot forgatóan a valóság ereimbe húsomba, elmémbe ébredéskor... csak...nem vagy itt s nem leszel már soha... Festmény: Michail and Inessa Garmash Forrás:  https://pin.it/Vyskbwr

Harmatfriss reggel, virágszirom kelyhében katica fürdik.  ~Budai Orsolya~ Fotó: Nagy János Photography

BUDAI ORSOLYA   KINCSEK Elszállnak mind a hosszú évek, a test múlandó csodája véges, de a szellem örök és végtelen, mit szíved, s leked gyűjt benned, az lesz kincsed, mosolyod. Isteni fényben elolvad minden, mi csupán földi káprázat, illúzió. 2019 Kép forrása: https://pin.it/5nU9rVw

Apró, kis sziget az Isten tenyerében;  'Imaoázis'.   ~Budai Orsolya~  Fotó: Gut Zoltán Photography

Reggeli napfény arcomon aranylóan, szelíden ragyog. ~Budai Orsolya~ Illusztráció forrása: https://pin.it/6prkx0A

BUDAI ORSOLYA SZELÍDÍTŐ Évezredes kövek szívében komor, néma csönd ül, selymes hegyi patak ölében halvány sóhajjá szelídül. Kettejük románca lassan, csobogó dallamot játszik, s a kő a kedves cirógatásban finom porszemcsékké ázik. Eggyé olvad tér és az idő, a formák ím egyek lesznek, folyékony, szilárd, levegő, Te belőlem, én benned születek. 2020 Kép forrása: https://pin.it/5HTbyS9 Megjegyzések

Szeretet fénye Stonehenge kövein nyugszik. Gyógyító szentély. ~Budai Orsolya~ Kép forrása: https://pin.it/1KOm4a8

Végtelen kékség, hol összeforr Föld és Ég, ott vagyok szabad. ~Budai Orsolya~ Illusztráció forrása: https://pin.it/257jf85

BUDAI ORSOLYA ÉBREDÉS Emlékszel a Mindenség hangjára? Lágyan búgó harangok dallamára? Atlantisz partjain, mélyen zúgó tengernek tiszta morajára? Kristály vizére? Selymes habjára? Távolban felsejlő hajók hadára? Madarak szárnyának susogására? Selymek rebbenő sóhajtására? Emlékszel a világ előtti világra? Mikor aranyszín égbolton repültünk, bíbor hajnalba álmosan merültünk, s ködtakaróba bújt meztelen testünk? Emlékszel e letűnt, rejtelmes világra? A szerelmünk fénylő varázslatára? Lelkünk tiszta, ezüstös ragyogására? Emlékszel még ugye ígéretünk szavára? Emlékszel a kezdetre és emlékszel a végre? Oh, szemeid tükrében vajon még él-e,  felsejlik-e az a távoli, mennyei pillanat, midőn titkot tettünk egymás szívébe? E titkot én őrzöm, mélyen magamba zárva. Vajon Te emlékszel-e szerelmünk titkára? S most, e felsejlő, tűnékeny, illanó életben lehetünk - e egymás Igaz, Örök Társa? Illusztráció forrása: https://pin.it/

Rózsaszín fényben olvadnak a tegnapok, már gyógyul a Föld.  ~Budai Orsolya~ Kép forrása: https://pin.it/JBMrIbT