BUDAI ORSOLYA
ÁLMAIMBAN
Képzeletemben még ölellek,
álmomban kezed simíthatom.
Te csendesen figyelsz, hallgatag,
arcod megpihen ím arcomon.
Pár pillanat, révült állapot,
melyben óvom tűnő emléked;
szívemben szíved dallama él,
míg kincsként őrizem e képet.
Ó, mennyei ajándék e perc,
véremben tiszta véred lüktet,
szemedben látom már önmagam,
kék tükörben fénylik a lélek.
Fátyolszerű érzés, hűs szellő,
hajnali fuvallat lám rebben,
az ébrenlét még fájó való -
emléked lett féltett kincsem.
Fotó: Budai Orsolya
Megjegyzések
Megjegyzés küldése