LACH TIBOR: ITT AZ IDŐ...
LACH TIBOR
ITT AZ IDŐ...
 |
| Fotó forrása: Pinterest |
Egy este a konyhában a kávéfőző, a hűtő és a mixer gép halkan beszélgettek:
- Ez az óra?! Éjjel nappal csak dolgozik, megállás nélkül!
- Nem arról van szó, mi is dolgozunk eleget, a hűtő még éjszaka is, viszont közben csak pihenünk. De ez?! Ez sosem!
- Nem lesz ennek jó vége!
- Munkamániás!
A falióra, aki egy darabig úgy tett, mintha nem hallaná, hogy róla van szó, ezt már nem hagyhatta szó nélkül:
- Hallom ám, hogy rólam beszéltek! Van hozzá valami közötök?
- Semmi - válaszolta nyugodt dörmögő hangján a hűtőszekrény. - Mi csak aggódunk érted.
- Ezért beszéltek ki a hátlapom mögött? - válaszolt sértődötten a falióra.
- Dehogy is! Nem beszélünk ki, mi csak jót akarunk neked - berregte a mixer. - Ezen kár felhúzni magad!
- Nem húzom fel magam, mert én nem az a fajta óra vagyok! Én elemmel működöm! De mit tudtok ti az órákról valójában? A régi órák, az őseim is rengeteget dolgoztak! Van egy százéves ismerősöm, és még mindig ketyeg!
- A régeiket néha elfelejtették felhúzni és akkor időről–időre pihentek egyet - szólt közbe a mozsár, aki már évek óta nyugdíjban élt a szekrény tetején -, de amióta elemmel működtök, nincs megállás! Ez itt a baj! Én sok mindent láttam már az életben, nekem elhiheted!
- Az én munkám olyan fontos, hogy sosem állhatok le! - érvelt büszkén az óra. - Mi lenne a mai világgal nélkülem?
- Akkor legalább néha lassítanál a tempón! – gőzölgött a kávéfőző. - Na de te? Te mindig pontos akarsz lenni! Egy tökéletlen világban akarsz tökéletes lenni!? Egyszer bele fogsz szakadni! Mondd, van így értelme az egésznek?
- Azt hiszed, körülötted forog a világ? – tette hozzá a hűtő – Pedig csak a te mutatóid járnak körbe-körbe! Hidd el, hogy senki sem pótolhatatlan!
Az óra erre már nem válaszolt, csak sértődötten kattant egyet.
Egy nap az Ember levette az órát a falról, gondosan megtörölgette, majd elindult vele a legközelebbi óráshoz. Az órajavítónál egy kicsit ledöbbent a hosszú várakozás miatt, de türelmesen megvárta a sorát. Aztán végre sorra került. Az Órásmester, aki épp a számítógépen írogatott valamit, messziről ránézett az órára, majd hanyagul közölte:
 |
| Illusztráció forrása: Pinterest |
- Elöregedett. Ez vár minden órára.
- Azt mondják, a mai óráknál ez nem kor – válaszolt az Ember.
- Persze, ha az óra svájci vagy japán és nem kelet európai. Ezt itt szét kell szedni, bele kell nézni, hogy pontosan mi a baja. Már is nézek egy időpontot… Meg van, pontosan három hónap múlva jöhet vele vissza.
- Tessék?! Három hónapot mondott?! Addig berozsdásodik és menthetetlen lesz!
- Ha ennyire fontos magának, itt egy névjegykártya egy másik óráshoz és egy szórólap hozzá. Nagyon profi és főleg kedves.
Az Ember ránézett a szórólapra majd felvonta a szemöldökét:
- Ennyiért?
- Nézze uram! Engem nem érdekelnek a maga szociális problémái. Előre látónak kell lenni anyagilag, és jó előre félretenni az ilyen esetekre!
- Csak azt tudnám miből? – morogta magában az ember, majd szinte könyörgőre fogta:
- Mester Úr! Értse meg! Szükségem van még erre az órára! Nagyon régóta szeli szorgalmasan a köröket, sosem késett. Jó lenne, ha még az unokáimnak is ketyegne.
- Ember! Nekem nincs időm itt érzelegni, nézze meg hány órát kell még ma megjavítanom!
- Én teljes mértékben megértem az Ön problémáit is, én nem az órajavítók ellen vagyok, de…
Az Órásmester erélyesen közbevágott:
- Akkor, ha lehetne, ne tartson fel a munkámban! Kérem a következőt!
Az Ember nem adta fel egykönnyen, hisz az óra valóban fontos volt neki. Kivárta mindenütt a sorát, majd sorra járta az Órásmestereket, hiába küldözgették egyik helyről a másikra…
Csend volt a konyhában, síri csend, az óra ketyegése sem hallatszott…
 |
| Fotó forrása: Pinterest |
 |
| Portré: Lach Tibor |
Megjegyzések
Megjegyzés küldése