Egységben
Bejegyzések
VIRÁGOS MERENGÉS
MŰVÉSZETEK TALÁLKOZÁSA A MÚZSA CSÓKJA ______________________________ Festmény: GULYÁS LÁSZLÓ kortárs magyar festőművész, grafikus művész /Szül.: 1960. szeptember 29. Budapest/ _________________ Őszi merengés - virágillat fonja át nyárnak emlékét. Nyárnak emlékét idézi egy villanás - lélekben él Ő. Lélekben él Ő - tükörnek szelíd képe mosolyra hív ma. Mosolyra hív ma, - október új reménye - halkan suttogja. ~Tóth Teodóra~ ____________________ Nézd milyen káprázat nyári csokor súgja szeretsz még ~ Fény arany lány: virág október hozz indián nyarat ~ így maradj reggel örökké nyíló virág legyek boldogabb ~ kérd meg a nyarat ringasson csókoljon még szívremegtetőn ~Zsatkovics Edit~ ____________________ Nyár kedves emlékét tarka, csodás csokorba gyűjtöm Kedvesemét, kit szeretek a szívemben őrzöm már ~ Szín, ahány; csokromban, annyi pompás illattal bódít ~ Nyár múló, virága bár hervadozó csodás emlékkép Szerelmes szívek sok ábrándja csokorba szedve vár ~Kincses ...
SZÍNPOMPÁS ŐSZBEN IZZÓ CSÓK
MŰVÉSZETEK TALÁLKOZÁSA A MÚZSA CSÓKJA ______________________________ Festmény: LEONID AFREMOV , orosz impresszionista festőművész (1955- 2019) __________________________ Egy csók az őszben, túlélt már sok tűnt tavaszt s még szívemben ég ~ még szívemben ég, életem beragyogja győz elmúláson. ~Molnár Gál Irén~ ____________________ Megállt az idő, Mikor ajkad ajkamhoz ért, Fákat mosta őszi eső Csókunkban forrt a szenvedély. Eső verte falevelek Hulltak a vállamra, Jelnek vettem, szikrának, A múzsa csókjának Ihlet adó őszi eső. ~Gáll Júlia~ ____________________ némán néztük a szórt lámpafényben ahogy lecsorog szerelmünk a lehulló őszben míg illatán merengve betakart az este párát csókolt ajkunkra vörösbarna csendje s mi csak álltunk szótlan a koppanó esőben egymást keresve ~Tóth Andrea~ ____________________ Ahogy a színeket kavarta az ősz, lettem karjaid foglya. ~ Szép ezüstkorban fellángoló bor-vörös szerelmes alkony. ~ Must-csókod íze mézzé édesül - fanyar, zül...
KINCSES JÁNOS: A REMETE ÉS A CSAVARGÓ
KINCSES JÁNOS A REMETE ÉS A CSAVARGÓ Fotó forrása: Pinterest A Remete ott élt a hegy tetején, a sziklás, egyenetlen fennsíkon. Egy vízvájta barlangocskában lakott, ami nem volt nagyobb egy kisebb szobánál. Itt húzta meg magát nyáron-télen, a forróság és a dermesztő hideg elől. Soha nem elégedetlenkedett, nem panaszkodott, semmi nem hiányzott az életéből, semmi nem volt, amit kellemetlenségnek vagy problémának élt volna meg. Minden nap minden percében hálát adott mindenért és mindenkiért. Mindent és mindenkit szeretett, mindenhol segített, ahogy tudott, de nem volt se barátja, se társa hegyi magányában. Éppen ezért, ritka és különleges eseménynek számított, amikor egyik estefelé valami vándorféle kaptatott felfelé, az útnak jóindulattal sem mondható, köves lejtőn. Fáradtan vánszorgott, pedig fiatalabb ember benyomását keltette; már amennyire megviselt ruházatából, nap-hideg-széltől cserzett arcából és ápolatlan sörényéből erre következtetni le...
HORVÁTH - TÓTH ÉVA: ELPAZAROLT IDŐ
HORVÁTH - TÓTH ÉVA ELPAZAROLT IDŐ Első közlés Fotó forrása: Pinterest A kora reggeli, még barackszín napsugarak kíváncsian furakodtak be a lehúzott redőny apró lyukain át a szobába fény-réseket szaggatva a csend sötét kárpitjába. Anna egykedvűen ült az ágyban, bágyadtan simított a ropogós fehér paplanon, tenyere alatt surranva simultak a ráncok. Arcán is végrehajtotta ugyanezt a műveletet, ám ott az idő maradandó ecsetvonásokkal festette fel az elmúlt ötvenöt év történéseit. Merengve figyelte a levegőben ringó szöszöket, amik minden légvételre háborgó arany folyamként iramodtak arrébb. Felszakadt belőle egy apró sóhaj, s végül nekiherdült napi teendőinek. Levetette testmeleg orgonalila szatén hálóruháját, gondosan összehajtotta, majd bevetette az ágyat. A félhomályban megpillantotta meztelen valóját a fali tükörben. Elmélázott még mindig karcsú alakján, kecses nyakán, formás lábain, melyeken mintha nem fogna az idő. Persze már korántsem látta testét olyannak, ...